INFO-BOX
- Zenekar: Ørdøg
- Album: Ø3
- Kiadó: Edge Records
- Megjelenés éve: 2020
- Műfaj: groove metal
- Értékelés: 9/10
- Tracklist: 01. Van időnk 02. Az élet alássan 03. VIII 04. Két marék Kánaán 05. A legszebb szín 06. Semmi alá 07. Meztelen király 08. Nincs.mp3 09. Méreg 10. Hol érsz utol?
Rögtön egy komoly felütéssel kezdem ezt az ajánlót: szerény(telen) véleményem szerint az előző évtized legjobb húzásai között - már zenei szempontból - előkelő (ha mondjuk top 3-ban gondolkodunk, akkor a divideD felbukkanása után szigorúan a második) helyen szerepel a Superbutt zenekar "sátánosítása" - a Tíz fekete dal (2014) és a Sötétanyag (2017) lemezek pedig idővel óriási klasszikusok lesznek majd, ebben biztos vagyok. Akadnak szerkesztőségünkben olyanok - még ennyi idő után is! -, akik nem akarják megérteni, feldolgozni meg pláne nem a banda groove-os, pincemélyre hangolt, mégis könnyeden szárnyaló muzsikáját, mely Vörös András utánozhatatlanul remek szövegeivel párosul, jómagam azonban (kicsit sem metal rajongó Párommal együtt) fekete öves rajongója vagyok a zenekarnak, még akkor is, ha három és fél éve nem értem, mire akar kilyukadni A fele tréfa szövege...
Tehát rajongásom mértéke legfeljebb a Richter-skálán lehetne mérhető, így a harmadik albumot izgatott kisgyermekként vártam már, ki tudja, mi óta, s hát joggal féltem is tőle, akár az ördög a tömjéntől, még ha ez rendkívül ócska poén is volt. Szerencsére a webes felületekre a hivatalos fizikai megjelenés előtt kikerült már az anyag (plusz YouTube-ra is felpakolták, tessék rálesni!), így november 6-án reggel - persze a szokásos napindító kávét és a félig-meddig felébredést követően - első dolgom volt rárepülni, de szárnyaim sajnos odalettek. Nem ragozom túl, négyszer kellett nekifutnom, hogy végig bírjam hallgatni, és hát nem azért, mert bármi teendő elszólított volna a Deezer mellől. Hiába a lendületes nyitó (Van időnk) és a folytatásban érkező, mézesmadzag-jellegének köszönhetően hamar berögzült Az élet alássan, ezek után elég nehéz dolgom volt, tényleg marhára kellett birkóznom a hármas Ørdøggel. Habár a megelőző korongokon is voltak már olyan tételek, amik elsőre nem hatottak úgy, a második hallgatásnál azok is beütöttek. Jelen esetben ötödjére sikerült megadniuk magukat olyan daraboknak, mint például a Semmi alá. Vártam hát, ahogy ilyenkor szoktam, elvégre első anyaguk vakon is szinte azonnal, a második pedig minden reményt és várakozást félredobva is simán működött annak idején, aztán hét elején - láss csodát! - már az ismételt első hallgatás során simán végignyomtam és olyannyira eltalált, hogy kezem újra és újra a play gombra tévedt. Sőt, még kedvencet is sikerült avatnom - a későbbiekben az is kiderül, melyik nóta lett az!
A bulváros fordulatot követően nézzük a lényeget: ha lehet, ez a lemez még a Sötétanyagnál is sötétebb lett, méghozzá nem egy, hanem legalább száz fokkal! Hiába a "tipikus Ørdøgøs" indítás meg az instant sláger VIII / A legszebb szín páros, a Két marék Kánaán és a Semmi alá olyan intenzív gyomrost visznek be eddig csak nyomokban tapasztalt mélységükkel, hogy hirtelen azt hittem, biztosítókötél nélkül ejtőernyőzöm, palack nélkül merülök víz alá, vagy kaszával megyek rá egyetlen fűszálra. Ezeknek a tételeknek nagyon kell a hallgatás, de idővel tényleg működnek, a fiúk pedig továbbra sem tudnak hibázni - ezt bizonyítja a minimális fellélegzésre lehetőséget adó Meztelen király, valamint kedvencem, a Nincs is. (Utóbbit legalább érteni is vélem, nem úgy, mint A fele tréfát...) Az óriási slágerpotenciállal bíró darabok sorát tovább erősíti a Méreg, a Hol érsz utol?-nál frappánsabb zárótételt pedig aligha tudnék elképzelni, s most már rendre bármi gond nélkül, lelkesen indítom el ismételten az Ø3-at, akármikor kerül is a lejátszóba.
Azt pedig talán mondani sem kell, hogy Vári Gábor (Miracle Sound) keze újfent csodákat művelt, egyetlen zenész teljesítményére sem lehet panasz, Vörös András pedig szövegeivel továbbra is minden magyartanárok réme, mellesleg hazánk egyik legjobb torka, csak mondom. Az Ørdøg kétségtelenül a hazai könnyűzene magyarul éneklő bandáinak leginkább kiemelkedője - ennek oka pedig az a bizonyos plusz, az extra fűszer: finom, ízléses, de mégis földbe tud döngölni úgy, hogy közben fel is emel, ott van az a bizonyos fény az alagút végén. Ja, és senki nem ír úgy magyar nyelven szöveget, mint Vörös András, jó lenne, ha ezt többen is észrevennék!
