INFO-BOX
- Zenekar: Reason
- Album: The Divine Rest
- Kiadó: Nail Records
- Megjelenés éve: 2020
- Műfaj: progresszív metal / doom metal / gótikus metal / dark metal
- Értékelés: 10/10
- Tracklist: 01. Messiah 02. Silent Earth 03. Brother 04. Wrong Heaven 05. Rise 06. Titans 07. We, Creators 08. The Divine Rest 09. War Within (bonus track)
Annyi biztos, hogy az 1994-ben Gyöngyösön megalakul progresszív/gótikus/dark vonalas Reason nem arról híres, hogy rendszeresen, továbbmegyek: kifejezetten gyakran látja el rajongótáborát új és újabb hallgatnivalóval. Legutóbbi lemezük (Halcyon Days) megjelenése óta eltelt tíz kőkemény év, ami alatt azért nem volt megállás, folyamatosan ment a műhelymunka, melynek nem is olyan régen ismét egy teljes nagylemez képében érett be gyümölcse - az október havi HammerWorld magazin mellékleteként jelent meg a The Divine Rest című, nyolc (plusz egy) dalt tartalmazó korong, amiről elöljáróban muszáj kijelentenem: csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, ez pedig nem elfogultság, hanem tények sora.
Nem vagyok egy kifejezett gothic/dark/prog szakértő, de tudom, hogy mi a jó és szívesen is hallgatok ilyen zenéket, akad pár kedvenc bandám, úgyhogy nem teljesen vakon indultam neki az aktuális Reason-korongnak sem, így a harmincadik hallgatás körül pedig már szinte teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy ha nem tudom, hogy egy hazai bandáról van szó, lazán elhiszem, hogy valami külföldi cuccot hallok és nem egy gyenge istállóból. Mindig ilyenkor mondom azt, hogy a legjobb hazai metalzenekarok nem feltétlenül a fősodorban, hanem az undergroundban, vagy esetleg még annál is mélyebben keresendőek - pont ilyen számomra a Reason legénysége is, akik - és ez száz meg ezer százalékban biztos - ezen a lemezen megírták a hazai metaltörténelem, azon belül is a 2020-as év néhány legszebb dalát. Visszatérve a kedvencekre: higgyétek el, a legutóbbi Anathema, Opeth, Katatonia, vagy épp Paradise Lost lemezek a fasorban sincsenek a The Divine Resthez képest!
Akinek már ez túlzó, nyugodtan zárja be az ablakot, de ha valamilyen úton-módon hallótávolságotokba kerül a lemez, esetleg egy-két már YouTube-on is közzétett dala, hetekig le sem bírtok majd kattanni róla, azt garantálom! Már persze, ha valaki - hozzám hasonlóan - odavan a hangulatváltásokkal teli, alapvetően gothic/dark vonalas, helyenként deathbe forduló progresszív metalt, az garantáltan keblére öleli ezt a kilenc dalt. Mondanám, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg (és utóbbival egy hangyányi gond sincs esetünkben), de ilyen kaliberű nótákból kettőt-hármat még simán el tudtam volna viselni. (No, de sebaj, a lemez akárhányszor lejátszható, így egy idő után már automatikusan nyomod meg újra és újra a play gombot, hadd rögzüljenek még jobban a számok.) Nem egy kifejezetten slágeres műfajt nyomnak a srácok, ez tény, viszont minden nótában akad valami olyan finomság, ami miatt nem nevezném rétegzenének a Reason muzsikáját. Direkt megmutattam nem metalos, teljesen "vájtfülű" ismerősöknek is a lemezt és kifejezetten tetszett nekik, annak ellenére, hogy nagyon nem az ő zenéjük.
Őszinte leszek, amikor azt mondom, teljesen felesleges dalonként elemezi a korongot. (Annyit viszont muszáj félig-meddig viccesen megjegyeznem, hogy csupán a tracklista alapján, a címeket látva eldöntöttem, hogy nekem márpedig a We, Creators lesz a kedvenc dalom - és hát nem így történt?! Ezúton pedig szeretném újfent megemelni virtuális kalapomat Vári Gábor és a Miracle Sound előtt, ugyanis sikerült megint fantasztikus munkát végezni, ahogy ezt már megszokhattuk, persze. (Meg is lepődnék, ha egyszer erről a stúdióról rosszat írnék...) Amire még külön felhívnám a figyelmet, az a jobbnál jobb, valódi fül-orgazmust előidéző gitárszólók léte, hiszen ritka az olyan, különösen hazai metallemez, amin ennyi változatos és igazi, már-már művészi magasságokba emelkedő gitárszóló lenne. Szóval ebben is kiemelkedő a The Divine Rest, no meg abban, hogy gyenge dalt keresve sem találni rajta. Nyilván kell hozzá a hangulat, de ha egyszer elkap, bedarál és nehezen ereszt, szóval tessék felkészülni egy hosszú távú kapcsolatra, mert ez bizony szerelem első hallásra.
Az énekes, illetve hangszeres teljesítmény is magasan kiemelkedik a hazai mezőnyből, különösen a műfajon belül, szegény fent említett külföldi zenekarok elkezdhetik kaparni a lyukat a sarokban, hogy legyen hová elbújni, mert bizony jön a Reason és keményen feladja a leckét! És akkor még nem is beszéltem a vendégszereplőkről, -zenészekről, pedig az ő köreik is megérnek egy misét: a Thy Catafalque-ból ismert Kátai Tamás a Wrong Heavent színesíti billentyűs játékával, Pettenkoffer Zsófi (Herself) pedig több nótában is felbukkan, hogy ellensúlyozza a keménységet. Csoda! Amúgy sem volt gyenge év (mármint zenei szempontból) ez a 2020-as, viszont ha így, a vége felé is becsúsznak ilyen remek korongok is, lassan nem lesz nekik hely az év végi listán... Bár, kérdem én, ez miért baj? Örüljünk az ilyen dolgoknak, ha már nagyon másnak úgysem lehet. De hogy ne ilyen negatívan zárjam a gondolataimat: remélem, a következő anyagra nem kell újabb tíz évet várni. Basszus, akkorra már harmincegy leszek...!
