INFO-BOX
- Zenekar: Tengerszem
- Album: Képzelgések
- Kiadó: Edge Records
- Megjelenés éve: 2020
- Műfaj: progresszív rock
- Értékelés: 9/10
- Tracklist: 01. A hírnök 02. A nyughatatlan 03. Hetedik 04. Képzelgések 05. Gaia 06. Szíven szúrt a Karma 07. Van-e még? 08. Tengerszem 09. Viharban táncolni 10. Ima 11. A tragédia színháza
Nagyon ment a szellemi foci kicsiny főhadiszállásunkon, hogy ki is merje bevállalni a szeptemberi HammerWorld magazin mellékleteként megjelent, Tengerszem névre hallgató projekt debütlemezének ajánlóját, aztán végül csak rám maradt, miután egész pontosan december közepe óta lelkesen mondogattam, mennyire jó cucc lesz majd ez, ha végre kigördül, hiszen az előzetes nóták a meggyőzőnél is erősebbek voltak, számomra legalábbis rendkívül nagy ígéretet jelentettek. Azt most hagyjuk, hogy az egykori Gyöngyvér soraiból ismert Mazán Attila és az X Faktor-győztes Danics Dóra duója ez - így már talán érthető, miért is volt ennyire várós a tizenegy dalos Képzelgések album.
Rengetegszer felvetődött bennem, hogy a már hallott dalok (Ima, A tragédia színháza, Gaia) alapján mire is számítsak. Mennyire vág az egyik, ha nem a legnagyobb hazai rock/metal kiadó profiljába ez a zenei világ, ami sokaknak már túl művészkedősnek tűnhet? Van létjogosultsága egy ilyen egyedi dolognak manapság? - és még sorolhatnám, de mikor kiderült, hogy szeptember elején végre meggyőződhet róla bárki, aki elballag a legközelebbi újságoshoz, éreztem, hogy azért több is van ebben, mint várnám és ismételten igazam lett, mint ahogy az esetek 99 százalékában lenni szokott.
Rengetegszer felvetődött bennem, hogy a már hallott dalok (Ima, A tragédia színháza, Gaia) alapján mire is számítsak. Mennyire vág az egyik, ha nem a legnagyobb hazai rock/metal kiadó profiljába ez a zenei világ, ami sokaknak már túl művészkedősnek tűnhet? Van létjogosultsága egy ilyen egyedi dolognak manapság? - és még sorolhatnám, de mikor kiderült, hogy szeptember elején végre meggyőződhet róla bárki, aki elballag a legközelebbi újságoshoz, éreztem, hogy azért több is van ebben, mint várnám és ismételten igazam lett, mint ahogy az esetek 99 százalékában lenni szokott.
Ha már veszed a bátorságot és felteszed az albumot, ne legyenek előítéleteid! Attól, hogy Danics Dórát az egyik kereskedelmi csatorna főműsoridőben sugárzott énekelgetős műsorában ismerhettük meg, itt aztán igazán kiderül, mennyi power és dögösség van a hangjában, sőt! Ha kell, lágyan, finoman és gyönyörűen, ha viszont úgy kívánja a dal, akkor karcosan és falrepesztően dalol, elképesztően jól bánik a hangjával, idomul a nótákhoz, elegendő krafttal és technikával rendelkezik ehhez a műfajhoz, amit... amit még nem igazán sikerült belőnöm a palettán. Az info-boxban progresszív rockot írtam, persze, mert ez fedi le legjobban a Tengerszem első albumának egészét, de vannak itt popos és szimfo-hatások is, mégsem mondom azt, hogy a Nightwish-tengelyre lövöm be őket, mert az nagyon nem fedné a valóságot. Sőt, talán inkább a hazai Nova Prospecthez lehetne leginkább hasonlítani a zenei és kicsit talán a szövegvilágot is, de mivel az ilyen direkt dolgoknak sosem voltam híve (bár muszáj valahogy belőni az irányt az olvasók számára, ugyebár), hát hagyom is és inkább beszélek egy kicsit a dalokról.
Amikkel az égvilágon semmi gond nincs. Őszintén tartottam attól, hogy elmegy egyfajta póz és művészieskedés irányába az egész dolog, de hallgatás közben egy pillanatig sem merült fel már bennem hasonló, pláne a nyitó szám hallgatása közben már a nagyon metal kifejezés is elhagyta a számat, ennél pedig aligha kell nagyobb dicséret. Az eddigi közel harminc hallgatás pedig megerősített abban, hogy erre a muzsikára, szövegekre és úgy az egész Tengerszem-jelenségre óriási szükség van, pláne a mai vészterhesnek kikiáltott időkben, már csak azért is, mert a magyar front idén nem nagyon kápráztat el teljesítményével, de Mazi és Dóra duója stabilan 2020 egyik legigényesebb magyar nyelvű rockzenei albumát hozta el egészen konkrétan úgy, hogy tök mást vártam, mint amit végül kaptam, de tökre elégedett vagyok vele és kész. Egyedül a hangzás az, amin én combosítanék a jövőben - oké, hogy sufnituning megoldással egy garázsban és egy szobában vették fel az egész cuccot, ami nagyon is átjön - jelzem, hogy tök pozitív értelemben -, de kicsit több energiával és dinamikával ez még jobb lehetne, mint amilyen, úgyhogy tessék rámenni a dologra, mert megérdemli!
Aki szereti a kicsit mélyebb, gondolkodósabb szövegeket és az igényes, kiérlelt, kalandozós zenei témákat, garantáltan a szívébe zárja ezt az albumot. A kő metalosoknak tutira bejön majd a nyitó Hírnök vagy épp a folytatásban érkező Nyughatatlan, de a címadó és a határozottan vad metalos beütéssel bíró személyes kedvencem (Van-e még?) is telitalálat lehet annak, aki a durvább vonalat szereti, aki viszont szeretne kicsit elszállni, vagy viharban táncolni, az nyugodtan temetkezzen csak bele az egész lemezbe - garantálom, hogy napokig mást nem lesz kedve hallgatni, mert ahogy a Gaia című dalban is elhangzik, a Képzelgések egy olyan anyag, ami egyszer csak feltárul és a mélybe ránt. Kiváló album, ritka üde színfolt.
