INFO-BOX
- Zenekar: Zorall
- Album: Fémforgácsok
- Kiadó: Edge Records
- Megjelenés éve: 2020
- Műfaj: heavy metal
- Értékelés: 9/10
- Tracklist: 01. Most kéne abbahagyni 02. Jég dupla whiskyvel 03. Füstbe ment terv 04. Ringasd el magad 05. Ezüst eső 06. Táncoló fekete lakkcipők 07. Fémforgácsok 08. Távollét 09. Űrmese 10. Nem leszek a játékszered 11. Szombat szakíts szét
Nem tudom, ki hogy van vele olvasóink között, de én személy szerint imádom a
Zorall munkásságát. Az, hogy ismert külföldi rock/metal témákkal gyúrunk össze
évtizedek óta a hallójáratokból kikopni képtelen magyar slágereket (többnyire
popszámokat, ugyebár), egyszerűen a 2003-as Nem csak a húszéveseké a világ album
óta működik. Nálam legalábbis marhára, igaz, a külföldi könnyűzene gyöngyszemeit
magyar szöveggel tálaló Retrográdot háromnál többször nem bírtam meghallgatni az
évek során, a többi lemez viszont stabilan ott van a bármikor hallgatható
kedvencek között. Nem mondom, az esetek nagy részében olyan dalokat választanak
hazai frontról, amiket maximum poén szinten hallgatok, de az Iron Maiden,
Metallica, Scorpions vagy hasonló riffekre helyezett, vagy csak simán
rockosított darabok nem csak szórakoztatnak, de simán képes vagyok legyűrni pl.
egy-egy Dolly Roll vagy Kovács Kati dalt úgy, hogy alapból nem vagyok oda értük.
A két évvel ezelőtti és egyben legutolsó Presszó Metal egy remek, egységes és
sokszor hallgatós koronggá érett nálam, bár Priest, Metallica és
Maiden-alapokkal nem nehéz egy magamfajtát lekenyerezni, azért azt el kell
mondani, hogy Weisz László kiválása után készült, és már nem álltunk távol
attól, hogy az ikonikus frontember, Szasza és a bőröket csépelő Boros Péter is
elhagyják helyüket. (Utóbbi, egyébként lövésem sincs, hova tűnt, viszont helyére
a The Tumor Called Marla soraiból ismert Csobán Bence érkezett, aki irtó jó
választás, ez tény, de szegény Pöpi eltűnésének híre úgy elment mellettem, hogy
csak na...) Szasza helyére Koroknai Árpád (korábban: Szfinx, Omen, P. Box,
jelenleg a KORI frontembere) érkezett, aki - most kerek perec kimondom - végre
egy IGAZI ÉNEKES a zenekarban! Bár elnézve a tracklistát és meghallgatva a
lemezt, ezekhez a dalokhoz azért kell a hang, akinek pedig annyi gyakorlata és
tapasztalata van a metaléneklésben, mint Korinak, az csak kitűnő húzás lehet.
Nos, az is lett, úgyhogy a nyitódallal ellentétben korai lenne még az
abbahagyást fontolgatni. Sőt, most minden bizonnyal egy új korszak kezdődik, ami
remélhetőleg követi a Fémforgácsok által kijelölt irányvonalat és a saját dalok
tekintetében is egy sokkal metalosabb irányba mozdul el. A korábban főleg ska-jellegűként kategorizálható dalokat (pl. Minden nő meztelen, Krisztina...) ezúttal vérbeli metalhimnuszok váltják fel (Fémforgácsok, Szombat szakíts szét), de akad sztorizós nóta is (Űrmese), bár az is a keményebb vonalon megy, ahogy a Petőfi-feldolgozásból sem spórolták ki a fémet, de ami mindig is a zenekar lényege volt, az nem más, mint a sokszor képtelen, mégis működő párosítások.
A megjelenés előtt sokakkal beszélgettem arról, miért jó egy ilyen Zorall-ötvözet és minden esetben arra jutottam, hogy a legfontosabb, hogy egyik dal ne dobja le magáról a másikat. Jelen esetben például el sem bírtam képzelni, hogy Kovács Kati vagy Szécsi Pál, esetleg Komár László egy-egy klasszikusa milyen külföldi fémtermékkel találkozhat, erre ismételten olyan meglepetéseket okoztak a srácok, hogy le a kalappal! Anélkül, hogy minden poént lelőnék: ez valóban egy metallemez. Ismert, jellegzetes, elsőre beugró heavy, power és thrash témákkal keverve szólnak a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek kedvelt hazai slágerei. (Különösen kiemelkedő számomra az Omega amúgy is kedvenc Ezüst esője a Hallowed Be Thy Name-mel - ugye mondanom sem kell, ki az előadó? Vagy az abszolút telitalálat Slayer vs. Szécsi Pál ötvözet, ami pont annyira működik, mint amennyire képtelennek hangzik. Hallgassátok meg, egyszerűen fergeteges, ahogy a Helloween és Kovács Kati találkozása is megér egy misét, na.)
A keverékek minden esetben működnek, sokszor annyira, hogy első blikkre nem is ugrik be, mit hallok fő témaként, olyan jól csinálják, a saját dalok pedig iszonyat karakteresek és ütősek, csak remélni tudom, hogy még sok hasonló lesz, mert ezt a fonalat rohadtul sikerült elkapni. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy a Závodi Gábor irányítása alatt készült korong kiválóan szól, arányok tekintetében minden a helyén van, bár a tracklist nem pont a lemezen hallható sorrendet tükrözi, de most komolyan ez legyen a legnagyobb probléma... Nem tudom, mennyi kraft van még a srácokban, de talán a megújulás sok remek pillanatot eredményez még. Én a következő anyagra javasolnék egy Bruce Springsteen: Born In The USA / Bon-Bon: Valami Amerika kombinációt, illetve bármit, amire Burzumot vagy Bathoryt lehet fektetni... Béke, szeretet! \m/
