Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbiben - ki ne emlékezne rá? -, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála... Igen, a kedves, sötét hajú nő Joseph miatt szeret ebbe a boltba járni - miközben tudja: semmi értelme, hogy akár csak elkezdjen fantáziálni róla. Mert neki a válás után most egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia... Az Olyan, mint te azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint a korábbiak, Hornby még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról - és mellesleg arról is, hogyan élték/élik át a brit emberek a Brexittel járó őrületet.
INFO-BOX
- Szerző: Nick Hornby
- Cím: Olyan, mint te (Just Like You)
- Kiadó: Helikon
- Megjelenés éve: 2020
- Terjedelem: 360 oldal
- Műfaj: kortárs szép- és szórakoztató irodalom a fiction és a non-fiction határán
- Értékelés: 100 %
Nemrégiben látott napvilágot (hazánkban a Helikon gondozásában és M. Nagy Miklós kitűnő fordításában) a világszerte ismert és hatalmas népszerűségnek örvendő kortárs brit szerző, Nick Hornby legújabb regénye, az Olyan, mint te, s mivel eddig mind a tizenegy magyarul is megjelent művét olvastam már, egész egyszerűen kihagyhatatlannak éreztem a hazai és világszinten egyszerre megjelenő regény minél korábbi sorra kerítését. (Nem elhanyagolható a ténye annak sem, hogy rövidesen egy rendezvény keretein belül mutatom be az összes korábbival együtt, szóval ez egyfajta előzetes és tréning is, emberek!) Mielőtt megismerkednénk a történettel, azért valamelyest idejét és helyét érzem annak, hogy nagyvonalakban bemutassam a szerzőt azoknak, akik esetleg nem ismernék.
Az 1957-ben született Hornby angol nyelv és irodalomtanárként végzett Cambridge-ben, Highburyben pedig a futballal kezdett mélyebben foglalkozni, a nyolcvanas évek vége felé azonban megérintette annak szele, hogy valami hiányzik a kortárs angol irodalomból, ezért tollat ragadott, s habár kezdeti írásai nem voltak kiemelkedőek, rövidesen már újságíróként kereste kenyerét és többek közt az Elle, az Independent, a Sunday Times és a Vouge is lehozta szövegeit. (Ezek többnyire popzenéről és sportról szóló összefoglalók voltak, talán nem véletlen, hogy később mindkét terület a komolyabb életmű szerves részévé válik majd.) Egy itthon ismeretlen státuszban leledző esszékötetet követően aztán jöttek a bestsellerek, amiket talán a filmvászonról rengetegen ismerhetnek: Egy fiúról, Pop, csajok, satöbbi, Hosszú út lefelé, de készült mozifilm a Fociláz című, Arsenal (és egyébként a foci) iránti rajongásról szóló életrajzi ihletésű kötetből is (eredeti, '90-es évekbeli tálalása itthon Egy férfi, egy nő és egy focicsapat volt, nőiesített későbbi verziójának címe Szívem csücskei, s így talán már sokaknak megvan...). Írt regényt a kamasz korosztálynak, de tényirodalmi munkái is kifejezetten szórakoztatóak, tanulságosak, ahogy további, elbaltázott életekről és párkapcsolatokról szóló regényei is. Nem elhanyagolható tény, hogy a
szerző óriási popzene-rajongó. Legkedvesebb dalaihoz kapcsolódó történeteit és
benyomásait néhány New Yorker-beli cikkével együtt a 2003-ban megjelent 31 dal (31 Songs) című vékonyka
könyvben gyűjtötte össze. Ezen kívül számos rangos elismerés tulajdonosa, és ennyi talán elég is lesz, bővebben a hivatalos honlapján kedvetekre böngészhetitek életrajzát.
Amiért billentyűzetet ragadtam most, az ugyebár a legújabb, Olyan, mint te című regény, melynek főszereplői Joseph, a huszonkét éves szubszaharai (ugyanis mint megtudtam, az afro-amerikai kifejezés tulajdonképpen helytelen) srác és Lucy, a negyvenkét éves tanárnő, aki (és most nagyon polkorrekt leszek) bőrszínét tekintve - is - szöges ellentéte a srácnak. Annak a fiúnak, aki szeretne menő DJ lenni, de eddig csak egy számot rakott össze, azt is mindenhonnan lenyúlt alapokból és ének nélkül, ezzel pedig nem juthat túl messzire. Mindennapjait a helyi hentesboltban tölti, méghozzá a pult mögött, hiszen így keresi kenyerét, ennek körülményeiről pedig bővebben az alábbi beleolvasóban tudhattok meg többet. (Nehogy már én spoilerezzek, inkább a szerző!) Azért azt meg kell hagyni, hogy a végleges regényformába öntött dolgok nem feltétlenül tükrözik a kissé cukormázas és negédeskedő fülszöveg (lásd legfelül) tartalmát, hiszen Joseph nem kifejezetten álmodozik Lucyről, sokkal inkább a tettek mezejére kíván lépni - persze csak elméletben, hiszen tudja, hogy egyrészt semmi esélye egy ilyen gyönyörű és okos nőnél, másrészt fura is lenne, de... és mert mindig van egy de: gyerekek, ebben semmi fura nincs, oké?! (Személyes fül egy darabig behajtva.)
A srác rövid idő (konkrétan pár mondatváltás) alatt babysitter lesz a nőnél, ugyanis annak van két kisiskolás fia, akikre vigyázni kell, mikor nem az apjukkal vannak, anyu pedig a maga kis kimenő idejét tölti. (Történetesen randizgat, legalábbis próbál korabeli, komoly benyomást keltő férfiakkal. Talán mondanom sem kell, hogy rendre csődöt mond...) A gyerekcsőszködés - mondhatjuk így - ürügyén pedig már nem sok kell, hogy szeretőkké váljanak, a helyzet azonban mégsem olyan egyszerű, mint gondolnánk: minden jó történetbe - ez pedig sokszorosan is az - kell egy bonyodalom, ezt pedig itt nem más okozza, mint a Brexit, pontosabban pedig a dilemma, hogy akkor most menjünk, vagy maradjunk. A nő maradás, a srác pedig kilépés párti, ez pedig kisebb feszültséget is okoz kettejük közt, mégsem ez az igazán érdekes - hanem hogy környezetük (a tanári kar és a hentesbolt munkatársai) hogyan reagálja le döntésüket, ami a végső szavazás során Joseph esetében elképesztően megmosolyogtató lesz, pont ezért nem is sütöm el, legalább ennyi meglepetést hadd hagyjak a majdani olvasónak.
A történet a szerzőtől megszokott módon ötvözi az egyszerű hétköznapok világát valami olyan üggyel, ami jórészt a háttérben zajlik és egyfajta általános társadalmi jelenségnek tekinthető - esetünkben a párkapcsolati szál találkozik a Brexit körüli felhajtással - amiből a politikusok olyan élet-halál harcot csináltak annak idején, hogy még emberéletet is követelt -, ennek köszönhetően buknak a felszínre bizonyos dolgok, igaz, most valamiért nem olyan durván, mint például a Hogy legyünk jók? esetében, de maga az analógia jól működik, a recept ennyi év után is majdhogynem ugyanaz. A mondás is úgy tartja, hogy bevált recepten ne változtass, Hornby pedig tökéletesen aláveti magát ennek, olvasás közben mindenki megkapja, amire vágyik tőle, jómagam például az érzelmi kielégülést, sokszorosan is. Tény, hogy a fordítás tekintetében akad egy pár sánta dolog, mint például a csoportvezető tanár fogalma (szerintem az osztályfőnök kifejezés ideillőbb lett volna, ahogy a track helyett is a szám vagy dal) és Joseph miatt is elszállt az agyam egy ponton, de előbbi végtelenül elhanyagolható, tök jelentéktelen dolog, utóbbit pedig sikerült kompenzálni, úgyhogy egy pillanatig sem haboztam a százalékos értékelésnél. A fickóért rajongók ezt is szeretni fogják, akik pedig most kezdenék az ismerkedést, bátran vegyék csak kézbe, nem bánják meg. Nem mondom hogy a top háromban van, de a negyedik helyre azért simán odafér - meglepetést minimális mértékben tartogat (a fülszöveg ígérete ellenére), de kikapcsol, gondolkodtat, és ami a legfontosabb: a léleknek kell a simogatás, és ettől a könyvtől aztán meg is kapja, ahogy az elvárt nagy mosolyokat és időben beiktatott szívfacsarásokat is.
Végül pedig engedtessék meg nekem egy kis személyes állásfoglalás is: Hornby az egyik kedvenc szerzőm, külföldiek között mindenképpen első helyen áll. Minden magyarul megjelent könyvét olvastam, de nem csak emiatt kapcsolódom hozzá ennyire. Lelkileg is, méghozzá nagyon. Az Olyan, mint te egy olyan időszakban ért el, mégpedig a lelkem legmélyebb kamrájáig, amikor - teljesen tudat alatt - akkora szüksége volt rá, hogy az már-már kísérteties. Sokszor majdnem elfogott az örömtől való sírás olvasás közben, és nem egyszer éreztem azt, hogy ezen a 360 oldalon egyszerűen kinyomtatták a szívemet. Legszívesebben újra elkezdtem volna a befejezést követően, ez is bizonyítja, mekkora király az ember. Jó volt látni, hogy a számomra eléggé felemás Vicces lány után visszatért a játékba, azt pedig talán mondanom sem kell, hogy mint sok másik könyve, ez a történet is megfilmesítés után kiált, bár a Pop, csajok, satöbbi nőiesített verziójának bukása és az Egy házassság helyzete bemutatását követően erre aligha van esély, igaz, soha nem szabad azt mondani: soha. Ki tudja, meglehet, évek múlva Joseph és Lucy különleges, de egyáltalán nem fura története vonzza majd be a mozilátogatókat a vászon elé. Én már most, látatlanban lefoglalnék az esetre két jegyet, úgyhogy remélem a legjobbakat!
Az érdeklődők számára egy újabb beleolvasó itt érhető el, a kötet pedig 20 százalék kedvezménnyel a kiadó honlapján vásárolható. Kedvcsináló idézeteket a moly.hu könyves közösségi oldalon találhattok.
