INFO-BOX
- Zenekar: Sub-Zero
- Album: A rozsda lelke
- Kiadó: szerzői kiadás
- Megjelenés éve: 2020
- Műfaj: hard rock, heavy metal
- Értékelés: 9/10
- Tracklist: 01. Nincs fék 02. Titkos rajongód 03. Mindig magas a tét 04. Túl mélyen jártam 05. Gépvilág 06. Mosolyogva 07. Csak az másnak szólt 08. Hányszor kell égni? 09. Nyögsz mint a gép 10. Játszmák
Még valamikor 2012-ben, Megszólalok címmel jelent meg a budapesti Sub-Zero bemutatkozó nagylemeze, kifejezetten remek terjesztési módszerrel: a HammerWorld magazin aktuális számának mellékleteként, így országszerte több ezer fémzenéért rajongóhoz juthatott el, ezek után mégsem hallottunk annyit a srácokról, mint szerettünk volna. Engem is meglepett, de meg kell mondjam, marhára örültem neki, hogy a közelmúltban elkészült A rozsda lelke című második anyaguk. Idestova nyolc évet kellett várni rá, de megérte! Klasszikus vonalas hard rockot és ízes, a nyolcvanas években gyökerező heavy metalt hallhatunk számtalan jól kivehető, a mérleget mégsem a rosszabbik oldalra eldöntő hatással. Kevés hasonló, ennyire kedvemre való muzsikával találkoztam mostanában.
Általában félve közelítek az ennyire 'true' dolgokhoz, pláne a sokadik klasszikus magyar metal cucchoz, egy kis egészséges para pedig ez esetben is megvolt, de már konkrétan a nyitó Nincs fék hallgatása közben elszállt minden minimális előítélet. Megjegyzem, egy hammeres terjesztés baromi jót tenne az albumnak, mert így félő, hogy csak a boldog kevesek fedezik fel, holott piszkosul kijárna a bandának az országos elismertség: befogadható, kellemesen súlyos zene, okos, de mégsem szájbarágós szövegek, remek ének és pazar hangszeres játék jellemzi a lemez egészét, nem beszélve a jól sikerült keverésről és produkcióról. Nem mondom, hatás az van rengeteg - a Deep Purple-től a Megadethig tényleg kijut a jóból, de hát ha ebben a műfajban bárki tud nekem újat mutatni 2020-ban, azt megdicsérem. Az mondjuk még engem is meglepett, hogy mennyire berántott a dolog, főként a Titkos rajongód, a Mindig magas a tét, a Gépvilág, a Nyögsz mint a gép és a Csak az másnak szólt esetében. Legelső esetében mondjuk először furcsa volt a balladás megközelítés, de a refrénre megjött az a bizonyos szikra és instant kedvenc lett a szám. A zenei megoldások, megjegyzem, magam sem tudom, miért, de kilóra megvettek, hiába jött ki belőlem többször is az ezt már hallottam-érzés, valamit nagyon elkaptak most a srácok, ezt az érzést pedig nem nagyon kéne elengedni. A szövegek is baromira tetszenek, hiszen rólunk, nekünk, a mindennapokról és a minket körülvevő világról szólnak. Hitelesek, igazak és nem kioktatóak, bárki hallgató találhat számára értékes gondolatokat a sorok között.
Egy véletlen YouTube-os hallgatásból a közelmúlt egyik legstabilabb kedvencét sikerült felavatnom a Sub-Zero legújabb albumának képében. Ha szereted a valódi hangszerekből áradó, hamisítatlan fémzenét, az Ossian-Kalapács vonalhoz illeszkedő igényes előadásmódot és szövegvilágot, akkor A rozsda lelke a te albumod (is)!
