INFO-BOX
- Zenekar: Meteora
- Album: Tragedy of Delusion
- Kiadó: Nail Records
- Megjelenés éve: 2020
- Műfaj: szimfonikus metal
- Értékelés: 8/10
- Tracklist: 01. Common Enemy 02. Memento Mori 03. My Reality 04. Stay Among Us 05. Die, Live, Forgive - My Reality, Pt. II 06. Tag the Truth 07. Black Rose 08. When Angels Fall 09. Tragedy Of Delusion 10. Beautiful Oblivion - My Reality, Pt. III 11. Numb (Linkin Park - bónuszdal)
Nos, ha nem követném nyomon kicsit régebb óta a Meteora zenekar munkásságát, csupán a promóciós fotók és a márciusban megjelent nagylemezük csak úgy történő meghallgatása alapján nyomban elhinném, hogy egy külföldi bandáról van szó, melynek frontján egy olyan gyönyörű, izgalmas megjelenésű, a mikrofon mögött parádés teljesítményt nyújtó énekesnő (Holló Noémi) áll, aki mind magyar, mind nemzetközi vizeken evező kortársaira nem hogy köröket, de egész Forma 1-es futamokat ver, ezek pedig nem csak dicsérő jelzők, vagy szóvirágok. Bárki, aki belefülel a Tragedy of Delusion-be, meggyőződhet arról, hogy képesek vagyunk világszínvonalú bandák és anyagok kiállítására - ez a fajta minőség pedig nem feltétlenül a fősodorban keresendő.
A tíz éve alakult Meteora például nem ömlik ránk nap, mint nap a zenei médiában sem, mégis működnek, alkotnak és ami a legfontosabb: ezzel a második lemezzel sikerült egy olyan szintet meglépniük, amire igazán büszkék lehetnek. Nem mondom, hogy nincs még egy ilyen zenekar, hiszen sok hasonló van: ez a muzsika kicsit Nightwish, kicsit Therion megfejelve extrémebb, Septicflesh- és Fleshgod Apocalypse-féle hatásokkal, mindez mégsem kelt visszatetszést a hallgatóban. Elsőre persze szokni kell a keveredéseket és váltásokat, de ha rááll az ember füle arra, amit hall, garantáltan elmegy a kedv a köpködéstől. Az említett hatások mondjuk nyilvánvalóak, de az ötös felállásban zenélő bandának sikerült kialakítania egy olyan saját világot, amiben hála az égnek nem másolásként, hanem tiszteletadásként, egyfajta továbbfejlesztésként tekinthetünk a nagy elődök által lerakott alapokra.
A Tragedy of Delusion egy rendkívül egyedi és markáns szimfonikus metal anyag rengeteg extrém betéttel - a Denevér stúdiónak hála úgy megdörren, ahogy azt 2020-ban megkívánja a hallgató, horzsolnak a gitárok és elvarázsol a tiszta női ének... egyedül a dalok hossza az, amivel igazán mostohán bánnak a srácok. Átlag 4-5 perces hosszakkal jobban kibékülnék, mint a sokszor hat, de bizony van, hogy nyolc perc fölé kúszó játékidőkkel, viszont mivel ennél több negatívumot nem igazán találni a korongban, engem sikerült meggyőzni vele. Ezek a dalok sokszor hallgatós, nem rögtön ható alkotások, viszont ha igazán elmélyedünk bennük, megtalálhatjuk a pozitívumokat és azt, hogy miért érdemes igazán hallgatni őket. Számomra a legjobb darabok kétségtelenül a Memento Mori, a My Reality, a Tag The Truth, a Black Rose és a My Reality befejező, harmadik része. Nem mondom azt, hogy a többi dal nem ül, de a játékidő bizony tényleg képes az élvezet rovására menni, amit marhára sajnálok, mert hogy ez mind kiállítását, mind tartalmát, minőségét tekintve egy patent album, amire nem csak a zenekar, hanem a mögöttük állók is méltán lehetnek büszkék, pláne a mai rohanó világban, amikor valósággal ömlik ránk az információtenger, s amiben nem biztos, hogy rögtön feltűnik egy ilyen remek csapat.
Az biztos, hogy kevés hasonló, ennyire jellegzetes és kiemelkedő banda akad a hazai szimfonikus metalban, így csak azt tudjuk mondani, figyeljünk rájuk, nevüket jegyezzük meg jól (Örkény nyomán), ugyanis szeretnénk még legalább annyit hallani róluk a jövőben, amennyit eddig az idén. Mindehhez egy baráti nyolcassal tudunk hozzájárulni, további sikereket remélve és kívánva a zenekarnak, mert megérdemlik.
