Popzenei bemutató egy rock/metal magazinban? Miért is ne!
INFO-BOX
- Zenekar: Pet Shop Boys
- Album: Hotspot
- Kiadó: x2 Recordings / Kobalt Label Services
- Megjelenés éve: 2020
- Műfaj: elektronikus pop, britpop
- Értékelés: 7/10
- Tracklist: 01. Will-o-the-Wisp 02. You Are the One 03. Happy People 04. Dreamland (featuring Years & Years) 05. Hoping for a Miracle 06. I Don't Wanna 07. Monkey Business 08. Only the Dark 09. Burning the Heather 10. Wedding in Berlin
Nem őrültünk meg, pláne nem ment agyunkra a hőség, ez kérem a színtiszta valóság: az év elején megjelent, sorszám szerint a tizennegyedik Pet Shop Boys album bemutatója az alapvetően rock/metal zenékre berendezkedett kis bázisunk virtuális hasábjain. Mielőtt még megindulna a virtuális kődobálás, azt azért meg kell hagyni, hogy nem mindenki úgy születik, hogy márpedig a rockra teszi fel egész életét. Kölyökként én sem tudtam még, milyen csodálatos is a fémzene világa, főként az akkor divatos slágereket és pár régebbi eresztést hallgattam, köszönhetően a Sláger- és Danubius Rádióknak, majd később a Class és Neo FM-eknek. Aztán ahogy véget értek a kötelező évenkénti nyaralások, szabadságok, egyszer csak beütött a rock, onnantól pedig nem volt menekvés, a család megőrül a mai napig, ha Moby Dicket vagy Def Leppardot kell hallgatniuk a kocsiban Tom Jones és a Boney M. helyett, de már megint elkalandoztam...
Szóval, itt van a Tennant-Lowe páros legfrissebb anyaga, jómagam pedig elképesztő módon meglepődtem, mikor szembejött velem, hiszen a '96-os Bilingual kapcsán teljesen elvesztettem a velük kapcsolatos fonalat. (A Se A Vida É című számtól pedig azóta is kiütést kapok...) A pótlás még nem sikerült teljesen, de azért valamelyest felvettem a lendületet és úgy érkeztem meg a Hotspothoz, hogy kíváncsi vagyok, milyen lehet a nyolcvanas években óriási, a kilencvenesekben pedig mérsékeltebb sikereket elkönyvelő dinoszauruszok számára 2020-ban a popzene. Nos, az eredmény elsőre letaglózó (pozitív értelemben), sokadszorra pedig már inkább olyan felemás.
Amint lecsúszott az éterből mind a tíz nóta és bepakoltam őket a VLC-be - rögtön a többi albumukat tömörítő listára -, majd megszólalt a nyitó Will-o-the-Wisp, hát egyből elkapott valami megmagyarázhatatlan jó érzés, és tekintve hogy ez a hűvös télen esett még meg, rögvest jó kedvem lett és elöntötte szívemet a forróság. Elégedetten csettintettem, hogy bizony így kell ezt csinálni! Azonnal elő is vettem az Actuallyt vinylen, bár nem mintha nem lenne mindig a közelemben, a mai napig egy meghatározó és fergeteges poplemeznek tartom, nem véletlenül. A dicsőséges időket juttatta eszembe ez a szám és még mostanában is sokat hallgatom, mert feldob, szórakoztat, bérelt helye van a reggeli Pörögj fel mixemben, igazi esszenciális PSB-dal. A folytatásban érkező You Are The One már kissé lelombozónak mondható, ilyen jellegű nótákból pedig nem ez az egyetlen: már a címből is kitűnik, hogy az I Don't Wanna (ami egyébként különösen aktuális volt tavasszal, mikor is kislemezt kapott) vagy a Hoping For a Miracle sem épp derűs tételek. Előbbi egyébként még a jobban sikerült darabok közül való, utóbbit egy-két hallgatás után már simán lépteted, aztán később nem is emlékszel rá, annyira jelentéktelen. Ugyanez igaz a Burning the Heatherre is, tele van végtelenül pesszimista sorokkal, motívumokkal. Nem tudom, talán a pasasok (már rég nem boys, lássuk be...) lelkiállapota nyomta rá a bélyeget ennyire az albumra, de kimondottan negatív az összkép, lazulós vagy pörgős partinóta a Will-o-the-Wisp mellett talán csak a Dreamland és a Monkey Business képében akad. Szerencsére mindkettő instant kedvenc már az első hallgatásnál, nem véletlenül kaptak kislemezes megjelenési lehetőséget - de meglehet, elég lett volna így kihozni őket és a nagylemezt érlelgetni egy darabig, mert ha a felesleges nótákat levesszük, kapunk egy igen erős EP-t, amire azt mondom, ragyogó és megérdemli a kalaplengetést, de a töltelékek, gyengébb darabok sokat rontanak az összképen. (Esetleges B-oldalnak a Happy People még simán elképzelhető lenne bármikor, de tényleg csak B-nek, annyira azért az a nóta sem emelkedik ki a sorból.) Az Only The Dark egy gyönyörű ballada, jó is lötyögni rá egy keveset, viszont a Burning The Heather számomra teljességgel felesleges, nem beszélve a záró Wedding in Berlinről. A szándékot valamelyest érteni vélem és a nászindulós geg is mosolyt csalt az arcomra, de ennyi és kész - nyugodtan lehagyhatták volna, ugyanannyit érne nélküle is az album, mint vele.
Fizikai hordozó hiányában nyilván nem érdemes a hangzást pedzegetni, azt viszont megjegyzem, hogy a műfajban teljesen helytálló, korszerű dallamokkal és hangszereléssel dolgoztak, különösebb mellényúlásokat nem is követnek el - ha esetleg mégis, azt is olyan elegánsan, angolosan teszik, hogy nem tűnik fel, kerek, egész, kellemes nótákat kapunk, valósággal dúskálhatunk a frappánsabbnál frappánsabb megoldásokban - akinek füle van, meghallja! Azt, hogy a számok nagy részét nyugodt szívvel kigolyózhatták volna további csiszolgatásra, most hagyjuk. Nem tudom, mennyi kraft van még raktáron, ha két és fél-három év múlva jönne egy esetleges folytatás, hát áldásom rá, de amennyiben az is ilyen pesszimista, már-már nihilista, semmiért lázadtál-alapú lesz, hát menten kardomba dőlök! Azért meglepett, hogy egyáltalán elsőre simán végig tudtam hallgatni a cuccot és nem kapcsoltam ki már az első intő jeleknél, miszerint azért nem lesz ez egy tökéletes anyag. Tény, hogy nem az, de időnként jól esik előkapni olyan nótákat róla, mint a Will-o-the-Wisp, a Dreamland vagy a Monkey Business. A helye mindenesetre megvan 2020 pop-palettáján és talán itt a mi kis magazinunkban is. (Hozzá kell tennem, időként követünk el még hasonlókat, szóval érdemes résen lenni. Azt viszont kikötöttük, hogy csak a bemutatásra érdemes anyagokból mazsolázunk, szóval szutyok rádiópopot ne várjatok, azt máshol keressétek!) Ha lehántjuk a feleslegeket erről a tíz dalos korongról és csak a jobban sikerült darabokat tekintjük, akkor mindenképp bejövős a dolog, de hosszabb távon azért maradnék a klasszikus Please - Actually - Introspective és egyebek vonalán.
