Kaptafa (Anno Kiadó, 2015)
"Kézben tartva: egy könyv, amelyet még a megjelenése előtt betiltottak. Az eredeti megrendelő kiadó vezetői a kéziratról úgy nyilatkoztak, hogy az általuk eddig ismert legtartalmasabb, leghangulatosabb rock-önéletrajz, de nem adják ki, mert félnek a következményektől, sőt, a kinyomtatását is megakadályozzák akár azon az áron is, hogy a saját testüket láncolják a nyomdagépek elé.
Elolvasva: a közelmúlt magyar történelme és a magyar rockzene története Schuster Lóránt önéletrajzának fonalára fűzve. Lebilincselően magával ragadó, őszinte, szókimondó olvasmány. Sokaknak új információk bázisa: amiről mindig szerettek volna tudni, most itt van. Mások számára nagyon jól ismert történetek: amit mindig szerettek volna elhallgatni, most itt van. Mert csak így érdemes: őszintén, hitelesen. Mindenki megkapja a magáét.
Megélve: egy élettörténet, amelynek alapja az elszántság, a kemény akarat és a hit. Elsősorban saját magában. Nagy tervek, remények, szövetségek, árulások. Barát és ellenség, szövetséges és ellenfél, rocker és politikus. Szeretet, gyűlölet, család, magány, kitartás, háború és béke, harc és küzdelem, támadás és visszavonulás, de mindig rock és rock és rock. A P. Mobil.
Nekünk: Schuster Lóránt mára az egyetlen talpon maradt, hiteles rock-személyiség mindenki számára, akinek magyar az anyanyelve és a Kárpát-medence a hazája. A többiek, az egykori hősök rég eltűntek a falainkról, ő maradt egyedül. Az élettörténete tanulság, kapaszkodó.
Egy ember, akinek arról szól az élete, hogy saját magánál fontosabb az ügy, a zenekar, mindaz, amit képvisel. Erre csak kiváltságosok képesek. Schuster Lóránt ilyen ember." (Rozsonits Tamás)
Megkésve bár, de törve nem, csak hogy rögtön egy klasszikussal indítsak, hozzám is eljutott Schuster Lóránt önéletrajzi trilógiájának jelenleg is kapható két kötete, melyek közül az elsőt olyan lázzal vettem kézbe, mint annak idején a karácsonyi ajándékokat. Nagy Mobilosként alap volt, hogy elolvasom, de konkrétan a megjelenés óta majd egyszer jeligével évek óta kerülgettem csak, aztán most egyszerre felszívtam magam és beszereztem - persze a folytatással együtt. Megérte? Még szép, és már tényleg csak azt várom, hogy lassan a harmadik rész is megérkezzen, elvégre mégis csak úgy teljes a sor.
A kötelező szerzősimogatástól ezúttal megkímélnék mindenkit. Aki egy kicsit, tényleg csak egy nagyon kicsit ismeri a Mobil sztoriját, legalábbis annyira, amennyire látható, az tudja az alap dolgokat, meg hogy igazából mekkora banda is ez, hiába nyomnak "csak" szögegyszerű hard rockot, a felszín alatt sokkal több van. Pont erre világít rá tökéletesen Lóri első könyve (és ez egy kicsit bibliásan hangzott, tudom), hasonlóan a többi zenész életrajzhoz, én pedig pont ezért is szeretem őket. Oké, nyilván ledől pár stabilnak tűnő szobor és köddé válnak a bálványok, de hát ez egy ilyen világ. Nem kiégett, esetleg fel sem lobbant egynyári sztárokról van szó, hanem - akármelyik felállást is nézzük - kőbe vésett örök legendákról.
Nem mondom, akadt néhány rész, ahol húzkodtam a szemöldökömet rendesen. Nagyon nem térnék ki rájuk, de lényeg, hogy S. L. szemét marhára csípi Zeffer András és a Mobilmánia munkássága, meg hogy rendszeresen játszanak P. Mobil-nótákat. (Igen, de csak azt a párat, amit az indulásuk óta, és törekednek arra, hogy saját maguk is szerzői legyenek annak a dalnak. A jogdíjak így is, úgy is csorognak, nem? Schusterék is játszanak olyan dalokat, amiket a Kékesi - Zeffer duó jegyez, kérdés, hogy visszafele működik-e a leadás. Nem vagyok jogász, szóval nem értek a dologhoz, de én ezt tartanám fairnek, ezzel szakmázós zárójel bezárva.) Akadnak formák, akikről olyan negatívan szól, hogy az már bicskanyitogató. (Vikidál esetében valamennyire érthető is, de na... azért vannak határok. Emberiek.) Amivel mondjuk végképp "kihúzta a gyufát" nálam, az a nőkről alkotott véleménye volt, az én értékrendemmel egyáltalán nem összeegyeztethető az, hogy az asszony, akármilyen is, elég ha jól muzsikál, mikor kell, különben meg kuss a neve és maradjon a konyhában, mert csak a zenekari hierarchia szétcseszésére jó (illetve nem jó). Sorry, de ezt azért mégse...
Csillagot nem adok (ezek után legalábbis biztos nem), érjétek be ezzel a terjengős szócsépléssel, amit most leküldtem a torkotokon. Egyébként a stílus végig kellemes, szellemes és tényleg olyan, mintha Lóri szemtől szemben mesélne, a könyv jól szerkesztett, bár nagyon aprólékos és sűrű, mindenképpen megéri a belefektetett pár ropit és időt, ha valaki szeretné megismerni egy zenekar működésének hátterét (bár erre talán a Csiriz alkalmasabb) és egy nem mindennapi élet mozaikjait.
Kiegészítő megjegyzés: a könyvön végigvonuló, nem éppen végtermékkel gurigázunk és mi ürítettük a magyar rockzenét-mentalitás azért számomra elég zavaró volt, ahogy az a sztori is, melyben - állítólag - Póka Egon vízzel locsolta a színpadról valaki feleségét (vagy valami hasonló. Én ezt eddig Ritchie Blackmore-ral ismertem a Deep Purple '93-as reunionje kapcsán, bocsi.)
Szerző: Schuster Lóránt // Cím: Kaptafa - Kocsmai beszélgetések Rozsonits Tamással // Műfaj: memoár, életrajz, interjú, visszaemlékezés // Kiadó: Anno // Megjelenés éve: 2015 // ISBN: 9789633758045 // Oldalszám: 288
Szerző: Schuster Lóránt // Cím: Kaptafa - Kocsmai beszélgetések Rozsonits Tamással // Műfaj: memoár, életrajz, interjú, visszaemlékezés // Kiadó: Anno // Megjelenés éve: 2015 // ISBN: 9789633758045 // Oldalszám: 288
Csiriz (Anno Kiadó, 2019)
>> Erdős Péter. Egy időben szitokszó volt a neve,és nem véletlenül. Az volt a szavajárása: "saját szavam, akkor vonom vissza, amikor akarom!" Ezzel az emberrel kellett megállapodni,ha valaki lemezt szeretett volna kiadni.Arató András diszkós mesélte,hogy a mamájának az volt a véleménye róla: "a fajtánk szégyene." De még most 35 év után is derülnek ki dolgok kettőnk viszonyáról. <<
Nem állítom, hogy ez egy rossz könyv lenne. A koncertszervezés, zenekari élet és különféle aprólékos technikai dolgok iránt érdeklődők számára, persze ha bírják a Főnök stílusát, felér egy Bibliával. De, és mert mindig van egy de - az a szellemi cerkaméregetés, ami már az előzmény (Kaptafa) kapcsán előjött, itt aztán kicsúcsosodik, de elképesztően egészségtelen módon. Értem én, hogy szar ügy, mikor nem játszik a kereskedelmi tévé, az állami rádió és a Mobilmánia zenekar egyetlen száma hatványozottan több nézettséget hoz YouTube-on, mint egy új P. Mobil-anyag összes dala együtt, de az, ami itt folyik, már tényleg mocskolódás. Ráadásul a szerkesztés is slendrián, sok az elütés, felesleges karakter és a bekezdések szó szerinti ismétlése is.
A mellékletek tartalmaznak érdekes részeket, mint például a Halott Pénz és Quimby cateringek, de az a mantra, hogy nem nyerünk teret állami platformon, mert nem szolgáljuk ki a rendszert, nekem már arcpirító volt. A fény-hang és egyéb technikai részletek pedig a szakemberek számára biztos érdekesek, de egy rockhallgatót, nézőt ez aligha hat meg.
Tanulság viszont, hogy soha ne állítsunk fel diagnózist internetes oldalak alapján, miként Sárvári Vilmos tette annak idején, mert könnyen megjárhatjuk! (Ja és persze a nők továbbra is csak arra jók, hogy tönkre tegyenek egy zenekart, a P. Mobil pedig egyenlő Schuster Lóránttal, mindenki más csak lop tőlük és a komplett hazai rockszakma belőlük nőtt ki, de kit érdekelnek... Hagyjuk már!)
Szerző: Schuster Lóránt // Cím: Csiriz - Kocsmai beszélgetések Rozsonits Tamással // Műfaj: memoár, életrajz, interjú, visszaemlékezés // Kiadó: Anno // Megjelenés éve: 2019 // ISBN: 9789633758496 // Oldalszám: 304
Szerző: Schuster Lóránt // Cím: Csiriz - Kocsmai beszélgetések Rozsonits Tamással // Műfaj: memoár, életrajz, interjú, visszaemlékezés // Kiadó: Anno // Megjelenés éve: 2019 // ISBN: 9789633758496 // Oldalszám: 304
